Biológiai alapok Bevezetés

A természetes, egészséges vizekben állandó biológiai egyensúly áll fenn. Különböző növények, a legkisebb organizmusok, halak és mikroorganizmusok függnek egymástól az ún. táplálékláncon keresztül. Minden külső behatás a közösség bármely tagjára szükségszerűen az adott ökológiai rendszer valamennyi élőlényére kihat. Egy természetes ökológiai rendszer meghatározott korlátokon belül képes arra, hogy a keletkezett zavarokat megszüntesse. A mesterséges ökológiai rendszerek, pl. a halállománnyal rendelkező kerti tavak kis hatások által is tartósan kibillenhetnek a biológiai egyensúlyból.

A legtöbb problémát egy kerti tóban a nagy halállomány és a halak etetése miatt bekövetkező túltrágyázásra lehet visszavezetni. A kerti tavak kis mérete miatt a fölösleges haleledel és a halak ürüléke külső segítség nélkül hosszú távon nem bomlik le. Az ember a mesterséges táplálékbevitel miatt ugyanis beavatkozott a biológiai egyensúlyba. Az ebből következő túltrágyázás algavirágzáshoz vezet és nem csak a tó vizét zavarja meg (hiszen a víz zöldre színeződik), hanem a tótulajdonos örömét is. Eleinte ez még nincs negatív hatással a kerti tó élőlényeire. Az algák növekedésük során nappal oxigént termelnek, melyet a vízbe leadnak. Éjszaka az algák és a növények oxigént használnak el és a széndioxidot leadják a víznek. Néhány nap vagy hét elteltével elpusztulnak az algák és lesüllyednek a tó aljára. Az odavezető úton és a tó alsó tartományában parányi élőlények és mikroorganizmusok (baktériumok és gombák) hasznosítják anyagcseréjük során. Ezek az organizmusok a nitrogén és foszfát (N és P) tápanyagok csak egy csekély részét kötik meg saját biomasszájukban, a maradékot a környező víznek leadják. Ez a fölösleges foszfát az OASE Phoslett oszlopokkal nagyon jól eltávolítható. A teljes lebomlási folyamatot ásványosodásnak nevezik.

Az ásványosodás azonban ugyanakkora mennyiségű oxigént használ el, mint amennyit az algák előtte korábban termeltek. A víz oxigéntartalma gyorsan lecsökken, ezért a halak és más vízi organizmusok megfulladnak. Ezen a ponton van a kerti tó egy olyan állapotban, melytől saját erejéből már nem tud megszabadulni.

Az oxigénhiány elkerülése érdekében keringtető- vagy szökőkút szivattyúkat és szűrőberendzéseket kell használni a víz oxigénnel történő dúsításához. Az állóvizű kerti tavak a vízkeringtetés következtében „álló folyó vizekké“ válnak. Ezáltal lehetséges az álló tóvízben a folyamatos gázcsere és ezáltal a folyásban lévő vizek öntisztítási erejének jelentős megnövekedése. Az alábbiakban következik a jelen folyamatot okozó és serkentő tényezők pontosabb leírása és a modern tószűrés működésének magyarázata.

A rendszer